Ébredés

Kicsit esetlenül ugyan, de Kishi-chan ajánlására nekilátok a dolognak...

Ha bárkit is érdekel egy kis elmélkedés a világ semmitmondó dolgairól, egy-egy apróbb rezzenésről, feldúlt érzésekről, akkor most bele szabad kukkantani a sorok közé.

Első körön nyitnék egy verssel, amit a 28-as villamos Északi Járműjavító megállójához írtam. Lepukkant épület és egy tulipánfa... (cím nincs, ritkán akad)

Kopottas tégla menetelés
szikkadt, szürke talaj körül,
halk és üres szerte a tér,
piszkos arc les ablak mögül.

Romlás szemű rideg álom
dobbanása kiveszett rég,
vad tombolás kacér száján
eltorzult a valódi kép.

Szomjas föld most aludni tér,
nem kell neki ébredő zöld,
mert hazug mind, csak részegség
mi szemünk előtt egyre köröz.

Hányó falak eltemetnek
minden ajtónyitó lélegzést,
de a fehér dallam bimbót ereszt,
a tulipánfa még áll, még él!

S nem hagyja veszni ezt a romlott tévedést...!