2012. március 27., kedd

Bimbóból érzelem

Tegnap a lemenő nap fényében megjelent egy fiúcska, kezében egy marok tulipánfa virággal. Bejárta érte a fél világot, csakhogy eljuttassa hozzám:)
Bár a virág elnyílik, az érzés megmarad!






Köszönöm!

Szanaszét szaladt mindenfelé
Az eddig lomhán csimpaszkodó,
majd hirtelen éles kanyargásért
rajongó gondolat, szív és szó.


Elbambult pillanatba révedő
Szempárban most tűz lobbant,
egyenes és már nem kétkedő,
mikor smaragdba toppant.


Topogott, türelmetlen zajt
keltve kívánt mindent, őket,
Kócok utána épp suhangattak,
Titkok útja táncot járt előtte.


Kirontva világba és színekbe,
Kidobva magányt és szürkét,
Kerítés rácsokon átszemezve
Láttak másféle ízű fényt.


Kapu nyikordult közönyösen,
Kacaj csilingelt álmatagon,
Szirom libbent a közös légben,
a szerződés megíródott.


Kézben szirom, sziromban kéz,
Ajkakon méz és virágpor,
Körbedong mindenfelé a kéj,
Ez az egyszerű dallamos.


Dallamos, dallamban mos
Arcot a kipirult lélek,
És az Alkonyba  lopkod
Ezerféle érzelmet…


A szerződés él, ezért tiéd mindenem!

2012. március 26., hétfő

Ébredés

Kicsit esetlenül ugyan, de Kishi-chan ajánlására nekilátok a dolognak...

Ha bárkit is érdekel egy kis elmélkedés a világ semmitmondó dolgairól, egy-egy apróbb rezzenésről, feldúlt érzésekről, akkor most bele szabad kukkantani a sorok közé.

Első körön nyitnék egy verssel, amit a 28-as villamos Északi Járműjavító megállójához írtam. Lepukkant épület és egy tulipánfa... (cím nincs, ritkán akad)

Kopottas tégla menetelés
szikkadt, szürke talaj körül,
halk és üres szerte a tér,
piszkos arc les ablak mögül.

Romlás szemű rideg álom
dobbanása kiveszett rég,
vad tombolás kacér száján
eltorzult a valódi kép.

Szomjas föld most aludni tér,
nem kell neki ébredő zöld,
mert hazug mind, csak részegség
mi szemünk előtt egyre köröz.

Hányó falak eltemetnek
minden ajtónyitó lélegzést,
de a fehér dallam bimbót ereszt,
a tulipánfa még áll, még él!

S nem hagyja veszni ezt a romlott tévedést...!